Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

nagyvárosokban (London, Hamburg, Majna-Frankfurt) mesterséges szűrést alkalmazott, Pestnek is ezt ajánlotta, tekintve, hogy „a várod területe őzeméiből éi ganajból feltöltött rétegekből állván, ha azok oldata a természeted szűrő kútjaíba jut, látszólag ugyan tiszta, de egészségi szempontból mindenesetre káros vizet fogna a vízvezeték szállítani”. Egy dologgal nem számoltak a városatyák, a végleges, mesterséges szűrésű vízmű kiépítésének tetemes költségével. Az anyagi nehézségekkel küszködő város ezért egyelőre csak ideiglenes és természetes szűrésű vízmüvet építhetett a hajóhivatal telkén, napi 9100 köbméter teljesítménnyel. A később megépítendő végleges vízmüvet már a vízszennyeződés minél jobb kivédése érdekében a város határába, a Margit-szigettel szemközti téglavetők helyére vagy az újpesti kikötő környékére szánták.

A műszaki higiénia úttörőjeként emlegetett Lindley 1868 januárjában érkezett Pestre, hogy a vízmüvet (legalább részlegesen) még abban az évben üzembe helyezze. A Duna-parti szivattyú- és szűrőtelep építése április 15-én kezdődött, a kutakat Bürgermeister Antal tervei szerint fúrták. A szűrőakna kb. háromméternyire mélyedt a kavicsrétegbe, a gép- és kazánházban két gőzgép dolgozott, a vizet szivattyú nyomta a csatlakozó vezetékekbe. Két különböző nyomvonalon haladó főcső vezette a Dunából nyert vizet Kőbányára, ahol az ellennyomó víztároló medencéket 1868 márciusában kezdték

■ Az ideiglenes vízmű a Parlament helyén, az 1890-es évek közepén (Klösz György) -----------------------------------------------------------------—--------------------------------------------------------54