Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

romjai még ma is láthatók, de ez — bármennyire csábító a gondolat — nehezen tekinthető a budapesti vízszolgáltatás előzményének.

Az első budai vízmüvet Zsigmond császár építtette 1416-ban, ezer forinttal jutalmazva Hartmann nürnbergi csőkovácsot, aki a Duna vizét a királyi palotába szivattyúzta. Mátyás király idejében, 1476 után már a polgárváros köz- kútjaiba is ólom- és agyagcsővezetéken keresztül érkező, jóízű svábhegyi forrásvíz került, a Dunából meg taposómalom hajtotta fel a vizet. Ezeket a korai vízműveket és vezetékeket a törökök is megbecsülték, óvták, ameddig lehetett, ám az ostrom napjaiban minden megsemmisült. Egy város azonban nem maradhat ivóvíz nélkül, ezért 1686 után először a könnyebb megoldást választva a Dunából nyertek vizet, majd Eberhardt Everling katonaorvos kezdeményezésére a svábhegyi vezetéket is rendbe hozták. A XVIII. század derekán a budai palota újjáépítésén dolgozó Mikoviny Sámuel mérnök helyreállította a Vár vízmüvét, majd amikor néhány év múlva az egyetem költözött a palotába, Kempelen Farkast bízták meg az egyre nagyobb terhelésnek kitett szivattyúk megújításával. Kempelen, a korszak zseniális feltalálója nemcsak sakkozógépet szerkesztett, hanem részt vett a pozsonyi vízvezeték meg■ Kómái kori vízvezeték maradványai Aquincumban

50