Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

építésében és a schönbrunni szökőkutak tervezésében is. E kiváló szakemberek munkálkodása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy - amint azt Schams Ferenc 1822-ben megállapította — „Budának állandóan jó ivóvize van, amely a pesti édes, bágyadt ízű kútvíznél határozottan jobb és a benne levő különböző ásványi anyagok következtében az egészségre még hasznosabb is.” Az ivóvíz minőségét tovább javította, amikor az ólomcsöveket Baczó József városi mérnök irányításával öntöttvasra cserélték. Az 1848/49-es szabadságharc alatt a dunai vízmű ismét jelentős, akár az ostrom végkimenetelét is meghatározó stratégiai ponttá vált: „Hentzi a lánczhid melléki vizmü védelmére csak egy rögtönözött cölöpművet készíttetett, melynek esetleges elvesztése után a várat igen rövid ideig tarthatta volna meg. Görgei az ügyek állásáról értesülvén, mindenekelőtt ezen vizmü elfoglalását kísérelte meg."

A XIX. század közepére a budai vízellátás mégis válságba került. Az egyre gyarapodó lakosság számára még mindig egy négy lóval hajtott szerkezet nyomta fel a Duna vizét a Várszínház előtti közkút kettős víztartójába, a három

51