Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

a gázvilágítást. Aztán jött Samuel Clegg, aki a gáz tisztítása, mérése és a nyomásszabályozás terén ért el eredményeket, Archibald Cochrane pedig a száraz desztillációra szolgáló kemencét szabadalmaztatta. Nyitva állt az út az ipari méretű termelés elindítására, ami Frederick Albert Winsor (egy el- angolosodott német) nevéhez köthető. Ő alapította az első gáztársaságot, miután megoldotta a gáz elosztását egy központi telepről, vezetékeken át.

Az immár biztonságosan kezelhető világító anyag kikerült az épületekből, Londonban kigyulladtak az első utcai gázlámpák. Az újdonság gyorsan meghódította a kontinens nagyvárosait, a párizsi passzázsok hamarosan fényárban úsztak. Az utcai olajlámpáknak leáldozott, a XIX. század első felében sorra épültek a magántársaságok által alapított gázgyárak Párizstól Bécsig.

A találmány híre az olajmécsesekkel kivilágított Pestre is eljutott, ahol a nyelvújítás lázában az új anyag a hangzatos légszesz nevet kapta. Úgy tartja a fáma, hogy hazánk ezt az újdonságot is Széchenyi Istvánnak köszönheti, aki 1815 telén Angliában járva jó pénzért megvett egy gázfejlesztőkészülék- modellt, majd kalandos úton magával hozta, és nagycenki kastélyában üzembe helyezte. Az azonban tény, hogy a világítógázzal — néhány magányos kísérlet után — az első komoly eredményt a magyarországi kőszénfajták tanul■ Utcai gázlámpa-bemutató (Klösz György)

9