Földes Mária: Házdísznézőben - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
Kőházörzők Különös lények lakják a várost. Griffek gunnyasztanak a lépcsőfeljárók tövén zsákmányra vagy talán csak kendermagra várva, timpanonba évült medúzafők biccentenek szelíden az oromzatokról, könnyű testű lányok, oszloptörzsű szatírok, elfásult antik nehézfiúk virraszta- nak a kapualjakban, szittya harcosok mutatnak biztos parkolóhelyet késő utódoknak, holdfényszemű majmok reinkarnálódnak pergő héjú lábazatokban. Ők a lárok, a régi latin urak, a ház jó szellemei. Lárok előbb voltak, mint házak. Olyan világból jöttek házőrizni, ahol nincs szükség őrizetre, mert az maga a biztonság. Különféle kis és nagy paradicsomokból invitálták, evokálták, bűvölték vagy hurcolták őket a házépítők, hogy épületeiket, melyeket csupán a statika korlátozott érvényű képletei tartottak lábon, ezek a bizonyosságot ismerő lények szivárogtassák át védelemmel és igazolással. A lárok persze nem önmagukból nyerik erejüket, hanem azokból a vágyott világokból, amelyekből vétettek, s amelyekre utalnak. Az ókeresztény bazilikák a tágas liget metaforájával megfogalmazott paradicsom képeit hívták elő a szemlélőben a templom egy-egy fontos pontjára illesztett pávával, forrásból ivó szarvassal, szőlőindával - egy-egy gyepkockával a mennyei kertből. A román kori paloták messziről hozott márvány griffmadaraikkal és oroszlánjaikkal a csak hírből ismert mediterrán világot, a római császárság helyreállítandó dicsőségét idézték, a rokokó puttók Árkádia idilli pásztorvilágát, a XVIII. század falfestményein villanó kínai madarak és halak a Keleten megőrzött négyezer éves bölcsességet. Miből merítik erejüket a mi házaink lárjai? A múlt század végén, amikor a lárok kiültek ennek a városnak a homlokzataira, az efféle vágyott világok hitele már erősen megcsappant. A paradicsomok eltűntek vagy megbuktak, s romjaik között egyre inkább csak egyetlen dolog látszott biztosnak: hogy valaha jól működtek. Már nem a gótika és a barokk világképébe, hanem a gótikus katedrálisokba és barokk palotákba vetett hit erődítette meg a neogótikus plébániatemplomokat és neobarokk bérházakat. A historizáló stukkóburok, úgy tűnt, a régi szép időknek nem csupán forma3
