Zeidler Miklós: Sportterek - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

í-m**

AZ ÚJPESTI STADION (HAJÓS ALFRÉD LÁTVÁNYTERVE, 1921)

gyári mezőt, és áprilisra összetákoltak itt egy foci- pályát. Ezt a kezdetleges pályát azonban a legnagyobb jóindulattal sem lehetett hitelesíteni, ezért az CITE 1903 tavaszán mégiscsak visszaköltözött a Nép-szigetre, és az ottani pályán játszott egészen 1922-ig. Az újpesti legények 1910-ben egy hordókból összerótt 50 méteres uszodát is szerkesztettek a félsziget mögötti öbölben, s ezt pár év múlva 100 méteresre bővítették. Az alkotmány a háború alatt elsüllyedt, az egyesület másikat épített a helyébe, azt azonban a következő évben elbontatta a bérbeadó hajózási cég. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. 1921-ben azután az egész nép-szigeti bérletet felmondta, az CITE nézhetett másik pálya után. Szerencsére közadakozásból és a nagy újpesti vállalatok adományaiból 1922. szeptember 17-ére elkészült a Megyeri úti stadion a főváros első vasbeton építésű lelátójával. Hajós Alfréd műve „pompás, páratlanul impozáns, és a sportunk fejlődését külsőben és számokban egyaránt dokumentáló alkotás” volt, kiváló mérnöki teljesítmény. Ezt a sporttelepet sem kerülték azonban el a balesetek és a kényszerű átépítések: 1927 nyarán egy vihar a szomszédos vágóhídra repítette a tetőt, 1945-ben pedig az árvíz csaknem ellepte a kapukat.

Az újpesti stadion érdekessége volt, hogy 1925 körül gyors, faborítású kerékpárpályát építettek

44