Zeidler Miklós: Sportterek - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

gos Szakszervezete, 1951-ben pedig a Budapesti Kinizsi nevet kapta, s csak 1956 végétől lett megint FTC az FTC. A pálya „betegségei” mindinkább elhatalmasodtak. 1952-től már nem rendeztek itt válogatott meccset, és 1963-tól a Fradi is idegen pályákon - legtöbbször a Népstadionban - játszott. A hetvenes évek elején megkezdődött végre az új stadion építése. 1972-ben elkészült a klubház, 1974 tavaszán pedig felépült az új lelátó, Schall József és Kapsza Miklós célszerűségében és megjelenésében is kiváló munkája. Az ekkor 28 ezres stadion nézőterét azóta átalakították, a lelátók befogadóképessége ma 18 ezer fő. A sporttelepen kézilabdapályák és további labdarúgópályák vannak, a ferencvárosi olimpikonok emlékére pedig néhány évvel ezelőtt díszsétányt hoztak létre.

Népliget

A Városligethez hasonlóan itt is kezdettől megfordultak a sportolók és a testmozgást kereső amatőrök. Ám a Városligettel ellentétben itt szinte egymást érik a versenyterek. (Maga a Népliget is ilyen versenypálya volt a hatvanas években itt megrendezett autós Grand Prix-k alkalmával.) A sportépületek közül a legnagyobb az 1937-ben megnyílt egykori Diákstadion (KISOK-stadion) 15 ezer fős nézőterével, futball- és atlétikai pályájával. Ma a sporttelep a Budapesti Építőké. A számos egyéb edzőpálya, teniszpálya mellett komplex sporttelepe van itt még a Ganz-MÁVAG-nak és a Ferencvárosnak. A Népliget legújabb sportépülete az FTC uszodával felszerelt sportcsarnoka, ahol 1997 óta az egyesület női kosár- és kézilabdacsapata játszik.

Magyar Testgyakorlók Köre (XIV, Hungária körút 6.)

A modern sport hajnalán még az olyan nagy múltú sportegyesületek is, mint az MTK, filléres gondokkal küzdöttek. A pénzhiányt sportszeretettel és

37