Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Ez MÁR A HARMADIK BODOR-KŐT. ZENÉLNI NEM TŰD, NePTÜN-SZOBRA NEM FOROG, CSAK FORMÁJÁBAN IDÉZI A SZÉKELY EZERMESTER HAJDANI REMEKÉT összefogva. 1936-ban adták át a közönségnek a csodá­latos szerkezetet, a forgó Neptunnal (Ohmann Béla szobra), a diszkrét muzsikával. Nyolc rövid éven át mű­ködött, 1944-45-ben, az ostrom hónapjaiban a várost dúló harcok során minden elpusztult a Bodor-kúton, ami egyáltalán elpusztulhatott. 1954-ben Pfannl Egon tervei alapján helyreállítják az épületet. A Neptun is a helyére kerül, csobogóiból víz is fakasztható - de a zenélőkút zenéjének, orgonasípos, vízhajtotta szerkeze­tének rekonstrukciójára nem kerül sor. Nem derül ki a hozzáférhető adatokból, hogy miért. Az viszont tény, hogy amikor 1977-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgépek Tanszékén - a szigetet közigazgatásilag birtok­ló XIII. kerület megbízásából - elkészítették egy ismét alkalmazandó zeneautomata részletes terveit, már senki sem volt képes felidézni, mi is volt az a dallam, amit nyolc éven át napról napra oly sokszor eljátszott Bodor Péter újraépített kútja. Annyit tudtak csak kideríteni, 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom