Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

hogy Wehner Géza főiskolai tanár, a jeles orgonaművész a Nemzeti Múzeum kottatárából válogatta össze az alkalmi mozaikdarabot. Másutt azt olvasni, hogy magyar klasszikusokat fújtak el az orgonasípok - ami persze nincs ellentmondásban az előbbi információval, de éppen úgy nélkülöz minden konkrétumot. Végül van még egy hírünk a témáról, forrása Rexa Dezső Margit- sziget-könyve, ahol a szerző kijelenti a Bodor-kűtról: „Régi magyar nótákat muzsikál...”

Ezért aztán az új zeneautomata dallamát összeállító Gábri György ismét saját ízlése szerint volt kénytelen válogatni, így születik meg az immár harmadik variáció, amely azonban kottában marad. Az azt lejátszani képes szerkezet sohasem készült el. A Bodor-kút ma is néma.

De hát hogyan lehetséges az, hogy nem is egészen ötven esztendő elegendő ahhoz, hogy egy város tökéletesen elfelejtse, amit pedig szeretett, ismert!? Hogy a dallam, amit százezrek hallgattak a mégiscsak hosszú évek alatt, úgy elvesszen, mintha sose szólalt volna meg?

Nem tudja Wehner legközelebbi rokonsága, leszármazottjai, nem emlékeznek az öreg kertészek - de hát nem is lehet mindenkinek iskolázott auditív memóriája!

nem tudja az orgonaüzem, ahol feltehetően maga a werk készült: minden dokumentációjukat elvitték az oroszok, amikor a gyár néhány éven át „közös” tulajdonban volt. Nincs nyoma a dolognak a Közmunkatanács iratai között, pedig ezek az iratok megmaradtak. A volt tanítványok sem tudják, akik Wehner Gézától tanulták a művészetet. De valaki közülük mégis megígéri: hangszeres kísérletet végez, megpróbálja visszaidézni a valaha oly sokszor hallott dallamot.

Gergely Ferenc orgonaművész a vállalkozó, s néhány hét múlva megszületik az eredmény. Sikerrel zárul a hozzávetőlegesen tízperces dallammozaik háromnegyed részét kitevő kompozíciótöredékek „kísérleti rekonstrukciója”. Sorrendjük bizonytalan ugyan, de a korábbinál lényegesen többet tudunk a második Bodor- kút zenei produkciójáról.

A Ruralia Hungarica, Dohnányi műve második tételének részlete, egy dallamsor Kodály Háry Jánosénak Intermezzójából és Bartók Este a székelyeknél című művének két-három perces motívuma voltak az elveszett kompozíció építőelemei.

59