Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

tengelyében ereszkedett alá a Városmajor vidékére, míg a Sváb-kút a mai Istenhegyi út vonalában találhatta meg a maga természetes esését. A Vérmezőhöz érve együtt kapaszkodott aztán fel a víz, a közlekedőedényeknél megismert fizikai törvényeknek engedelmeskedve, a gravitáció erejére támaszkodva, magára a Várhegyre.

Mátyás adománya volt ez a főtérre szállított víz, s a jelek szerint az első erre épülő vári közkút is, amely fehér márványból készült, s a király hollós címere díszítette. A Szentháromság téren állították fel, ezt alakították át, építették újra azután, amikor a már említett Kerschen- steiner Konrád irányításával 1718-ban korszerűsítették a rendszert. Mivel az új kút avatása a rend védőjének, Loyolai lgnácnak vigíliájára, július 30-ra esett, Hörger Antallal megfaragtatták a szent szobrát is. Ez ékesítette sokáig a tetővel is védett ciszternát, amelynek csörgőinél ki-ki vizet vehetett magának, de puttonyos emberek szét is hordták a házakhoz, a kényelmesebbek kedvéért.

Ez a „jezsuita kút”, amolyan központi tározóként, más csővezetékek közbeiktatásával látta el aztán vízzel a

A Városkút qótiküs forrásfolyója

19