Csernus Lukács - Triff Zsigmond: Budapesti temetők - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

Gát utca-Vágóhíd utca. Ide temették mindenkitől elfeledve Bihari János cigányprímást 1827-ben. A temetőt Jókai Mór is leírja az És mégis mozog a föld... című regényében. Jeles történetírónk, Ballagi Aladár Élő tanításunk című munkájában említi, hogy a temető már akkor is siralmas állapotban volt, amikor gyermekkorában ott járt. A rendezetlen területen a sírhalmok alig voltak kivehetők, a sírkövek szétdobálva, lerombolva hevertek. Magy részüket házak építésére hordták el. A feldúlt sírok között kiemelkedett egy épségben maradt kereszt, talapzatán a következő felirattal: Itt nyugszik perényi báró Perényi Zsigmond, kinek 1849. október 24-én reggel 6 és fél órakor vigasztalhatatlan neje és egyetlen fia legnagyobb fájdalmára a világot elhagyni kelletett. 1849. április 14-én a hétszemélyes tábla elnökeként ő írta alá a függetlenségi nyilatkozatot, ezért az Újépület mögötti téren felakasztották.

Az újabb Józsefvárosi temetők a Kőbányai út két oldalán, a Józsefvárosi pályaudvar és a Ganz-Mávag gyár helyén terültek el.

Az utóbbiban volt elhantolva a szabadságharc több vértanúja, akiket Haynau utasítására szeméthordó taligán vittek ki a temetőbe. A vértanúk hamvait 1868-ban Damjanich Jánosné, a szabadságharc hős tábornokának özvegye felhívására exhumálták, és 1870 novemberében a Kerepesi temetőben közös sírban helyezték el. A Józsefvárosi temetőben pihentek 33 éven keresztül Petőfi Sándor szülei. A rózsaszínű márvány síremléken csupán ennyi áll:

A legszeretettebb Atya A legszeretettebb Anya

A Petőfi Társaság és annak titkára, Szana Tamás érdeme, hogy a sírt és a hamvakat 1882-ben a Kerepesi temetőbe vitték át. Ide temették a költő öccsét, Istvánt, feleségét, Szendrey Júliát és fiát, Zoltánt.

A régi Józsefvárosi temetőt már régebben felszámolták, az újabb 1824-től 1890-ig működött. A területe végül lassan beépült. Emlékét sokáig őrizte egy kőkereszt, amelyet az 1950-es években a Rezső téri templomhoz szállítottak.

9