Csernus Lukács - Triff Zsigmond: Budapesti temetők - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)
1846-ban Pest város tanácsa elhatározta, hogy a régi temetőket felszámolja, lezárja, és egy nagy központi temetőt létesít. E célra a Kerepesi országút melletti, eddig haszonbérbe kiadott földeket jelölte ki, mert ez a terület a város felső és alsó részétől egyenlő távolságra volt. Ebben az időben a város belterületének legszélén állt a Rókus kórház. Innen esős időben szinte járhatatlan dűlőút vezetett a káposztaföldeken keresztül az újonnan kijelölt temetőig. Útközben volt még két épület, a tót templom és a Makkhetes csárda, és el kellett haladni a város akasztófája mellett is. A pesti oldal legrégibb zsidó temetőjéről Engel János Keresztély emlékezik meg Monumenta Ungaríca című, 1805-ben megjelent munkájában. Eszerint a XV1I1. században az Újhegy aljában találtak mohos zsidó sírköveket, amelyeket két évszázaddal korábbra datáltak. Az elnevezés alapján a temető helyét Kőbányán kell keresnünk. Később a pesti zsidó temető a mai Vámház körút helyén létesült járványtemető mellett volt, azután közel egy évszázadon át a Váci úti temető szomszédságában. A Kerepesi temető A temetőt 1847. június 15-én nyitották meg. Az első temetésre mégis hosszú ideig kellett várni, mert a lakosság idegenkedett az új, hatalmas és nehezen megközelíthető temetőtől. Hogy kit temettek el 1849. április 1-jén elsőként a temetőben, azt nem sikerült kideríteni. A temetőt 1861-ben magas kőkerítéssel vették körbe. Később a kerítés mellett kialakították a kriptasort, amit jó áron értékesítettek. Ennek síremlékei műemléki védelem alatt állnak. A temetési szertartások lebonyolítására 1857-ben épült a főkapunál jelenleg is működő kis kápolna. 1880-ban Máltás Hugó tervei alapján megépült a ravatalozó, mellette a boncteremmel. A főváros vezetősége 1885-ben a Kerepesi temetőt dísztemetővé nyilvánította, mely nemzetünk kiemelkedő személyiségeinek temetkezési helyéül szolgál. (Ez - ha nem is a maga teljességében - megfelelt Széchenyi 10
