Csernus Lukács - Triff Zsigmond: Budapesti temetők - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

Gerle Lajos tervezte a századfordulón épült,

KÉT ÁRKÁDSORBÓL ÁLLÓ SÍRBOLTOT

István jóval korábbi elképzelésének. Ó 1843-ban megjelent írásában Nemzeti CÍdvlelde, panteon létrehozását javasolta a Gellért-hegyen.) A köztemetés azonban egyelőre változatlanul folyt tovább.

Az első nevezetes halott Vörösmarty Mihál - így áll a neve a sírkövön - 1855-ben. A nagy költő temetésén több tízezer ember vett részt, velük szemben az önkényuralom dragonyosai sorakoztak fel. A sírhelyet a temető árkában jelölték ki, gyászbeszéd megtartását nem engedélyezték. A sírnál egy pesti ifjú minden tiltás ellenére elszavalta a Szózatot. Néhány évvel később, 1859-ben a pesti ifjúság Kisfaludy Károly hamvait hozatta át ide a Váci úti temetőből. A régi Németvölgyi temetőből kerültek ide Vásárhelyi Pál, a nagy vízügyi mérnök hamvai. A Józsefvárosi temetőből 1870-ben áthozott 48-as vértanúk emlékére monumentális obe- liszket állítottak.

A temető jelenlegi formáját a század fordulóján kapta a parcellák és utak megépítésével, az árkádos sírboltok (tervező Gerle Lajos) létrehozásával. A rendezési tervet Hegedűs Ármin, fővárosi mérnök készítette. A temetőben sorra épültek a kiemelkedő képző- és építőművészeti alkotások: Ganz Ábrahám mauzóleumát 1868-ban tervezte Ybl Miklós; Batthyány Lajos végső nyughelye 1871-ben készült el, ezt követte Deák Fe12