Gábor Eszter: Budapesti villák. A kiegyezéstől a második világháborúig - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

nyaralónkban lakunk és valóban mondhatom, hogy gyöngy dolog az ittlakás. Oly kényelmesen és köl- tőiesen van berendezve minden, hogy szinte rímekben szeretne lélekzeni az ember, s aztán valameny- nyien oly szoros, benső együttlétben élünk, hogy ki ne érezné magát otthonosnak? Reggelenként háló- szobácskám ablakocskáját kinyitom s bebocsátom a friss levegőt ama zsenge ákáczfácska két ágacskáján keresztül, mely parkunk e részét képezi. Azután kilépek balkonomra, egy sátorernyő árnyékába, mely lehet akkora, mint egy kis leány köténye. Kanárimadaram kalitkáját azonban, mely rendesen a balkonon áll, előbb az ablakba kell állítanom, mert ketten egyszerre a balkonon el nem férnénk. Azután lemegyek az ebédlőbe, egy csinos kis földszintes szobácskába, melyben a reggelit is szervírozzák, ha többen vagyunk három és kevesebben öt személynél. A teának kisebb szamovárt szereztünk, mert városi szamovárunk itt nagyon is sok tért foglalna el és a csillárral összeütközésbe jönne. Reggeli után apa rágyújt reggeli csibukjára, de csak miután az ajtót kinyitottam, mert a pipaszár hossza oly tetemes, hogy az ajtón keresztül ki kell dugni egész az előszoba végéig. Én azután az újságokkal a nyugati verandára vonulok vissza, mely valami csöndes szellős helyecs- ke; ott a »Fővárosi Lapok«-at olvasom, minthogy a »Pesti Napló« és »Hon« lepedőnyi formátuma nem engedi, hogy e lapokat a verandán kibontsam. Ha aztán a nap utánam jön, az északi erkélyre szököm előle, mely két oszlopon áll; ott Matild hugocskám- nak leczkét adok a gyöngyhimzésben, mialatt ölemben ül, mert két szék egymás mellett el nem fér. Délben rendesen az északkeleti köröndiben ebédelünk, melyet nyolcz oszlop képez és fölülről olasz Ízlésű lugastető árnyékol be. Egy kerek asztal áll benne négy székkel; ülés kissé szűk esik ugyan, de némi gyakorlat mégis elég egyszerűvé teszi. Igaz, hogy az inas az étkeket kívül hordozza meg az oszlop- csarnok körül s az oszlopok közein át nyújtja be egyenkint minden étkezőnek, minthogy belül körül nem járhat; az is igaz, hogy omletté soufflée az asz18