Gábor Eszter: Budapesti villák. A kiegyezéstől a második világháborúig - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)
talra nem kerülhet, mert különben a tetörül aláfüggő lámpa egészen belefüggene széllel bélelt, pukkadt mivoltába; de mindezzel dúsan fölér az az előny, hogy apa és Alfréd térhiány miatt nem képesek undorító hosszú virginia-szivarjaikra rágyújtani. Ebéd után egy iczi-piczi kis álmocska következik a délnyugati terrászon két szál szekfü árnyékában: nagyobb álmocska, vagy épen álom, a terrász szűk keretét meghaladná. A délután folytán rendesen látogatásokat kapunk; csak a Lóri néni nem volt még itt, mert az ő terjedelmes egyénisége a mi csinos keskeny ajtóinkon át nem léphet. Este felé, mikor hüvösödni kezd, fölmegyünk a sarok-tornyocskára, melynek magasáról elragadó kilátást élvezhetni. Még szebb kilátást nyújt az északkeleti belvedere, melybe én egészen jól föl tudok menni, apa azonban tegnapelőtt, midőn ő is meg akarta próbálni a föl- hágást, a szűk lépcső torkában ott rekedt, úgy hogy csak három órai keresés után tudtuk a már-már fuldoklót megtalálni, - apa ugyanis elég vigyázatlan volt fölmenet előtt lüszterkabát helyett posztókabátot ölteni. Ez a kalandocska apát kissé elkedvetlenítő és nem hiszem, hogy a belvederre még egyszer föl próbáljon menni. A mi látogatásodat illeti, kedves Pepim, alig győzöm várni és számodra egy kedves kis szobácskát a felső emeleten már föl is szereltem, - azaz hogy inkább leszereltem, mert bútorzatát, hogy számodra helyet szorítsak, kénytelen voltam a déli altánon helyezni el. Meg vagyok győződve, igen jól fogod ott magad érezni. De most végeznem kell fecsegésemet, különben levelem akkorára talál nőni, hogy csúcsai kiállanának az ablakokon a sugárutra, a mi fényes nappal nem jól festene. Isten veled tehát, kedves Pepikém; jövel mihamarább, mert már forrón vágyódik ölelésed után igazi barátnőd Antónia. ” Ennyi a levél. Magyarázat hozzá alig szükséges. A sugárúti bábu-nyaralókról helyesebb fogalmat adni lehetetlen. 19
