Zádor Anna: Klasszicista Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
IV. szerte uralkodott. A társadalom kiegyensúlyozott és harmonikus, ésszel felfogható, szemmel áttekinthető alkotások után vágyódott. Ennek érdekében az antikvitáshoz fordult, ahol az oszloprendes tagolás, a nyugodt építészeti díszek, a zárópárkánnyal záruló épületek vagy a középső részt koronázó háromszögletű oromzatok voltak általánosak. Ezeknek kisebb méretű változatai díszítették az ablak- és kapunyílásokat is. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy lemondtak a festőién nyugtalan épület- szobrászatról, lemondtak a faltömeg vagy falsík kezelésénél a megelőző barokk korszakra jellemző drámai ellentétekről. Mivel Magyarországon - és főleg Budapesten - ez a korszak az általános gazdasági és kulturális fellendülés szakasza, természetes, hogy ennek hatása gyorsabb és gazdagabb építészeti tevékenységben jelentkezett, így ma is álló épületek sora bizonyítja a hazai klasszicista stílus magas művészi szintjét. A Hild-terv megvalósítása tehát 1805-től a Szépítő Bizottmány kezében volt, amelynek ügyes összetétele biztosította sikeres működését. A bizottság iparos tagjai ugyanis céhes mesterek - kőművesek, ácsok, kőfaragók - voltak, akik ily módon nem kerültek összeütközés7