Prohászka László: Lengyel emlékek - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

majd a budai várba, hogy kiszabadítsa fogságából Táncsics Mihályt.

A múzeum kertjében elhelyezett emlékművek sorában több szobor idézi az 1848-49-es szabadságharc hőseit, köztük áll Józef Wysocki (1809- 74) mellszobra. Hanna Danilewicz konzervatív sablonokat kerülő, emberi tisztaságot és bátorságot sugárzó portréja lengyel tábornoki egyenruhában ábrázolja Wysockit. A másfélszeres életnagyságú alkotás Varsó ajándékaként került 1976-ban a magyar fővárosba.

Wysocki az első volt a külföldiek között, aki felajánlotta kardját a magyar kormánynak, és az utolsók között hagyta el a szabadságharc süllyedő hajóját. Fél esztendő leforgása alatt tábornokká és a Magyarországon harcoló lengyel légió főparancsnokává lépett elő. Lugos és Orsóvá között 1849. augusztus közepén az ő csapatai fedezték a török földre menekülők, köztük a kormányzó, Kossuth Lajos útját.

A múzeumkerti szobor talapzatára a következő szöveget vésték magyar és lengyel nyelven: JÓZEF WYSOCKI / 1809-1874 / Lengyel szabadságharcos / honvéd tábornok emlékére, / aki 1848-49-ben a szabadság- / harc lengyel légiójának / parancsnoka volt.

A két méter magas mészkő talapzat hátoldalán a magyar történelem emlékhelyei, ahol Wysocki és a lengyel légió harcolt: Arad /Szolnok /Hatvan / Tápióbicske / Isaszeg / Vác / Nagysalló / Komárom / Buda / Szőreg / Temesvár. „Együtt harcolónk veletek, magatok tudjátok, nem zsoldosok gyanánt, nem személyes, önző érdekből...” - búcsúzott Orsovánál magyar bajtársaitól a lengyel tábornok.

A szabadságharc bukása után, 1849 augusztusában Bem, Dembiriski és Wysocki tábornok mellett lengyel tisztek és katonák ezrei hagyták el az országot az osztrák hatóságok várható megtorlásától tartva. De nem mindenki menekült el, Mieczyslaw Woroniecki (1825-49) sem, aki 1849.

22