Prohászka László: Lengyel emlékek - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)
osztrák hadbíróság visszaeső politikai bűnösként kezelte, mivel 1840-ben már súlyos várfogságra ítélték forradalmi összeesküvés vádjával. Temesvári fogságából a magyar kormány szabadította ki 1848 májusában, s d’Abancourt azonnal belépett a honvéd hadseregbe. 1849 nyarán Dembinski adjutánsaként került fogságba, az osztrák haditörvényszék halálra ítélte. Bár nevét sem utcatábla, sem emléktábla nem őrzi Budapesten, vértanúságának helyszíne mégsem maradt jeltelen. A magyar Országgyűlés 1894-ben úgy rendelkezett, hogy a Habsburg-önkényuralom pesti jelképét, a hírhedt Neugebäude épületét le kell bontani. A hatalmas katonai kaszárnya és börtönépület helye a Szabadság tér nevet kapta, örök emlékezetül az egykor itt raboskodott vagy mártírhalált halt hősöknek. A téren a századforduló idején impozáns épületek létesültek. Az egykori Tőzsdepalota (ma a Magyar Televízió Rt. székháza) előtti parkban 1936-ban avatták fel az Újépületi mártírok emlékművét Dózsa Farkas András szuggesztív erejű, bronzból öntött alkotását. A életnagyságánál nagyobb férfi akt kötelékeit lerázva, karját magasba emelve büszkén tekintett az ég felé - a szabadság felé. A szobor az 1935-ös brüsszeli Világkiállításon is sikert aratott. 1940-ben a Magyarországhoz 1938-ban visszacsatolt Kassára vitték (1945 utáni sorsa ismeretlen). Talapzatára 1940-ben Dózsa Farkas András klasszicizáló stílusú, bronzból öntött, nagyméretű mécsesőrzőt tervezett. Peremén körben a következő Arany János-idézet olvasható: „És vissza nem [oly az időnek árja, előre duzzad feltarthatatlanul. ” Zenei emlékek A XIX. század elején mind a lengyel, mind a magyar nemzet kivételes ragyogású csillagot adott a zeneirodalomnak: Fryderyk Chopint (1810-49) és Liszt Ferencet. A két csaknem egyidős művész között Párizsban közeli barátság szövődött, és 26
