Prohászka László: Lengyel emlékek - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

természetesen hatottak egymás művészetére is. 1849 októberében Liszt nemcsak hazája elbukott szabadságharcának kivégzett mártírjait, hanem elhunyt lengyel barátját is gyászolta. 1852-ben könyvet írt Chopinről, s a lengyel zeneszerző bal kezéről mintázott fehérmárvány-plasztikát ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak.

A VI. kerületi Andrássy út és a Vörösmarty utca sarkán álló épületben, a régi Zeneakadémia egykori otthonában az alapító, Liszt Ferenc kis magán- lakosztályában a falon egy Chopin-dombormú függött. Az egyszerű fakeretbe helyezett bronzérmet a híres Helvetia-pénzérmeket készítő neves svájci mester, Antoine Bovy mintázta 1837-ben. Ma is eredeti helyén, a Liszt-emlékszobában látható. (Bovy alkotásáról Friedrich Schauer 1843 körül litográfiát készített, melyet a varsói Chopin Társaság könyvtára őriz.)

A Feszi Frigyes tervei szerint 1865-re felépített pesti Vigadó épületében a kor legkiemelkedőbb művészei adtak koncertet. Több ízben Liszt Ferenc is - s nem egyszer játszott Chopin-polo- nézeket. A magyar és mór díszítőelemeket zseniálisan vegyítő, eklektikus épület nagytermében nem csak hangszerek idézték a polonéz hangulatát. 1866 tájékán a terem oldalfalait támasztó féloszlopokra szobrokat állítottak. A Dunára néző ablaksor felőli falat a Csárdás és a Menüett című kompozíció díszítette. Velük szemben, a Fandango mellé Füredi Richárd munkája, a Polonéz került. (1945-ben a Vigadó belül teljesen kiégett. Számos felbecsülhetetlen értékű műalkotás mellett nyomtalanul elpusztult a lengyel nemzeti táncot, a polonézt szimbolizáló szoboralak is.)

A magyar főváros egyik kalandos sorsú köztéri szobra a Chopin-emlékmű. Alkotója, Margó Ede számos emlékszobrot készített - elsősorban vidéki városok megrendelésére - a századforduló his- torizáló, akadémikus stílusát követve. A húszas években egyedi kompozíción kezdett dolgozni, Chopin emlékművén. A szecesszió szellemében fo27