Juhász Gyula - Szántó András: Szállodák - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)
TIGRIS Szálló V., Nádor utca 5. A ház kapuja felett még ma is látható egy heverő kőtigris, a régi cégér. Az első fogadót a Hild József tervei szerint épült házban 1826-ban nyitották meg, hatalmas udvarral, biztonságos istállóval, kocsiszínnel. A pesti nagy árvíz után egy évvel felújították - szintén Hild terve alapján -, a Belváros egyik legszebb saroképületét hozva létre. 1840-ben nyílt meg újra, három emeletén összesen százharminc szobával. Két nagy ebédlő működött, és természetesen a lovak és kocsik elhelyezéséről is gondoskodtak. A Je/en/corcímű korabeli újság így számolt be a szálló egyik részletéről: „A felső étterem föstményei olly gyönyörük, hogy valóban minden művészbarát kérni szeretné az urakat, kik pipájuktól olly kevéssé tudnak megválni, ... hogy legalább e szép termet ne undokítsák el rút bűzű füstjökkel .... Valóban kár lenne e szép termet néhány hónapi dohányzással közönséges vendéglői barlanggá alja- sítani ...” Az egykori egészség- és környezetvédő kérése meghallgatásra aligha talált, mindenesetre a szálló igen népszerű lett. Elsőként itt jelent meg a „vendéglői fényképész” aki háromlábú állványra helyezett gépével dagerrotípiákat készített a társaságokról. Az 1840-es években Rózsavölgyi Márk a szálló kávéházában heti három „hangászati előadást” tartott. Az ötvenes évektől sokféle táncvigalmat, bált rendeztek a szálló termeiben. A kiegyezés után itt volt Tisza Kálmán ellenzéki pártjának törzshelye, éppen ezért nevezték őket „tigriseknek”. A kávéházban alakult meg 1889-ben az első Budapesti Sakkozó Társaság. 1890-től a ház állandó lakója volt Gustav Mahler, a Magyar Királyi Operaház főzeneigazgatója. Ebben az évben vette fel a szálló a megszűnt Európa hotel nevét - bízva annak patinás erejében -, de Szállodaépületek más funkcióban 13
