Prohászka László: Duna-korzó - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)
„Mi ez a Dunakorzó?... Egyelőre egy tucat káuéház, zenével, szép nőkkel, városias közönséggel, teraszokkal, s a hozzávaló csodálatos távlattal, a Várral, a Gellérthegy és a hidak látképével. Mégis mindezen túl, valami, amihez fogható ebben az összeállításban nincs sehol a világon. Ez a pesti kirakat, amely csillog és lebeg - mintha a Duna lebegtetné! - s egyszerre világváros és strand, egyszerre szalon és kikötő, egyszerre Szent Márk tér és Levante. Oly elegáns és ugyanakkor ordenáré is, oly meglepő és megejtő, olyan soha-nem látott és rögtön-hódító, amelynek csakugyan nincs páija a világon." így jellemezte Budapest látványosságát 1937-ben, a Színházi Élet 35. számában Márai Sándor. A pesti Duna-korzó képe sokszor módosult a múlt század közepétől a harmincas évek végéig, majd alapvetően átalakult 1945 után. E kötet megkísérli felidézni Budapest egyedülálló ékességének históriáját a kezdetektől napjainkig. A híres szállodasor, az éttermek, a kávéházak, valamint a köztéri műalkotások sorsa mellett megelevenedik a korzó sajátos élete, koronként változó hangulata. A KEZDETEK A reformkorban gyönyörű, klasszicista palotasor alakult ki a pesti Duna-parton. Az építési kedvet növelte a Budát Pesttel összekötő, közelben épülő Lánchíd. Az új hídtól északra eső part menti sávot Felső Duna- sornak, a hídfőtől délre húzódót Alsó Dunasornak nevezték. A szállodák már ekkor sem hiányoztak a Duna- partról. A mai Akadémia utca 1. számú - ekkor még kétemeletes - épületben működött az István Főherceg Szálló, közelében az Európa Szálló. A jelenlegi Deák Ferenc utca Duna-parti sarkán az 1790-es években épült az Angol Királynő Szálló. (Az első épület ma is áll, a második 1945-ben elpusztult, a harmadikat még 1938-ban lebontották.) Az egyik legszebb épület a jelenlegi Roosevelt tér déli oldalán 1830-ra felépült, Hild József tervezte Lloyd-palota volt, melynek homlokzatát 5
