Prohászka László: Duna-korzó - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

lön is megemlékezni. Gundel Imre és Harmath Judit A vendéglátás emlékei című könyvéből kiderül, hogy Paulin Lajos a Ritzben tanult, majd ugyanitt volt fő­pincér. Élete volt a korzó. Övé volt az 1931-ben létre­hozott Negresco, majd az 1934-ben megnyitott Prince of Wales és 1940-től a Dunacorso is. Az Ambassadeur- rel együtt a negyvenes évek elején tehát négy olyan üz­lete volt a sétányon, melyek nélkül el sem lehetett vol­na képzelni a korabeli korzót.) A tengelyhatalmak oldalán 1941. július 21-én had­ba lépett Magyarország. A korzón, a Hangliban nap mint nap valóságos hírbörze volt. A legjobban értesül­tek - vagy magukat annak vélők - itt cserélték ki vé­leményüket, s vitatták meg a háború legújabb fejlemé­nyeit, a kül- és belpolitikai eseményeket. Mások úgy érezték, a kávéházi eszmecseréknél több­re van szükség. A korzó déli zárópontjánál, a Petőfi- szobornál a Magyar Történelmi Emlékbizottság 1942. március 15-ére a háború befejezését követelő demonst­rációt szervezett. A korzón sétálók és a Hangliban ül- dögélők bizonyára döbbenten nézték, ahogy a Petőfi térről a Vigadó térig jutó tüntetést a lovas rendőrök a Vigadó utcába szorítva feloszlatták. A tüntetés híres Pátzay PÁL: Petőfi (1942) 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom