Prohászka László: Duna-korzó - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

tást kapott a Halászbástya és Szent Gellért emlékműve, majd a Gellért-hegyi Citadella és a Batthyány téri Szent Anna-templom. A Duna-korzó közönsége számára a legnagyobb attrakció 1937-től az esti fényben pompázó királyi palota és a Mátyás-templom, valamint a Lánchíd füzérvilágítása volt.

A szállodák belső világa és a korzó élete nem állt ugyan éles ellentétben egymással, mégsem volt azonos. A Hungária vagy a Dunapalota szállóvendégei kifejezetten gazdag, luxuskörülmények között élő emberek voltak. Kevesen engedhették meg maguknak, hogy e hotelek éttermeibe járjanak. A sörözők vagy az ötórai teák vendégköre már jóval szélesebb volt. A kávéházak korzóra kitelepült teraszainak nádfonatos karosszékeiben pedig bárki órákig elüldögélhetett egy kávé és egy pohár friss, hideg víz mellett.

A korzó különlegessége volt a sűrűn (a Vigadó téren nyolc-tíz sorban) elhelyezett sok Buchwald-szék. A néhány filléres használati díjat a szép idő esetén szinte mindig foglalt székekért az egyenruhás Buchwald-né- nik szedték.

A DÍSZK[VILÁGÍTOTT LÁNCHÍD, A MÁTYÁS-TEMPLOM ÉS

a Halászbástya a korzóról nézve a harmincas évek végén

31