Buza Péter: Duna-hidak - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)
tés idején segítettek a mérnökök úgy, hogy azóta nem tapasztalható ez a kissé gerinc-csiklandó jelenség, ha valaki a régi, szép hídon gyalogló útjának nekivág. Van még egy történet a régi Lánchídról, amit nem lehet kihagyni a meséből: a nyelveden oroszlánok legendája. Állítólag alkotójuk, a jónevű szobrász, Mar- schalkó János ezzel a csúnya hibával faragta meg a hídfőket őrző négy királyi állatot. A mese úgy szól, hogy amikor az avatás ünnepén egy szurtos vargainas fennhangon kikiáltotta a hiányosságot, s a közönség hahotára fakadt, a mester a vízbe ölte magát nagy szégyenében. Ezek az elhíresült szobrok 1852-ben lettek készen — az 1973-as felújításkor mosta le a finom metszésű betűket a nagynyomású víz a talapzatról: „Marschalko fecit 1852” — és a vargainas is létezett, állítólag Frick Jakabnak hívták. Még talán fel is kiáltott az avatáskor, de a reagálás bizonyosan nem volt ilyen balladaian tragikus. Annál kevésbé, mert az oroszlánoknak van nyelvük. Mélyen a szájüregbe húzva, a fogak mögött látszanak a kontúrok, ha valaki elég magasra kapaszkodik, hogy A kivilágított Széchenyi-lánchíd 23
