Buza Péter: Duna-hidak - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

Közelről robusztus, táuolról elegáns láncfüzéren függ a pálya a dologról meggyőződjön. Persze Marschalkó magya­rázkodott. Több cikket is írt arról, hogy milyen is az oroszlánok nyelvének természetrajza, s hogy a macska nem kutya, hogy kilógassa a nyelvét. Pest egyik régi krónikása szerint e tárgyban még egy ötszáz forintos fogadást is megnyert, másnak meg így felelt meg a vádra: — Úgy legyen nyelve a te feleségednek, mint az én oroszlánjaimnak, s akkor jaj neked! Ötvenéves volt a Lánchíd, amikor már komoly formá­ban felmerült teljes felújításának, szerkezete frissítésé­nek, cseréjének igénye. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet ünnepi ülésén — miközben javaslat született arra is, hogy ezentúl az eszme megfogalmazója és fáradha­tatlan munkása tiszteletére Széchenyi-lánchídnak ke­reszteljék át — megfogalmazódtak ennek a teljes re­konstrukciónak az elvei is. Megvalósításukra meglehe­tősen sokat kellett még várni, holott a forgalom növeke­dése miatt már akkor, a század fordulóján is kezdtek aggasztóvá válni a híd eredendő szerkezeti fogyatékos­ságai. Sokan féltették viszont a híd legendás szépségét azoktól a beavatkozásoktól, amelyek a pálya elkerülhe­tetlen szélesítésével, teherbíró képességének fokozásá­val, szerkezetének szükséges merevítésével függtek ösz- sze. De a műtét végül tökéletesen sikerült. A legjobb, s akkor már gyakorlott magyar hídmérnökök, Kherndl 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom