Ferkai András: Üzletportálok - A mi Budapestünk (Budapest, 1996)
Városaink képéhez, sőt a városiasság fogalmához is szervesen hozzátartoznak a nyüzsgő üzletnegyedek, ahol kirakat kirakatot ér, ahol régi és új, elegáns és hétköznapi, ízléses és harsány üzletek sorakoznak egymás mellett. A „város földszintje” nap mint nap szemünk előtt van. Közérzetünkre sokkal erősebben hat, mint maguk az épületek, hiszen bennszülött lakos ritkán emeli tekintetét a kirakatok fölé - ez a turista ismertetőjele. Az üzletek kirakatait viszont mindenki szívesen megnézi. A bámészkodás célja ugyan ilyenkor maga az áru, de közben észleljük és értékeljük az árucikkek elrendezését, tálalásának módját, sőt építészeti keretüket is. A kirakat rendezése és az üzlet homlokzata fontos szerepet játszik abban, hogy egy bolt fölkel- ti-e érdeklődésünket, bizalmunkat, vagy közönyösen megyünk el mellette. Az üzletportál tünékeny műfaj. Ahogy változnak az igények, a divatok, ahogyan cserélődnek az üzletek tulajdonosai, úgy épülnek át, cserélődnek a portálok is. Nem az örökkévalóságnak készülnek, sorsuk mindig is összekapcsolódott a kereskedelem felívelésével, hanyatlásával. A portál hű tükre egy-egy korszak kereskedelmi kultúrájának és általános tárgykultúrájának is. Leolvasható róla a készítő szakértelme, munkakultúrája, igényessége - vagy éppen igénytelensége. Budapest üzletportáljai nagyjából másfél évszázad történetéről beszélnek. A kereskedelmi kultúrának ezalatt voltak felívelő szakaszai, fénykora, és nemegyszer ijesztő mélypontjai. A főváros 1944-45-ös ostroma és az 1956-os utcai harcok idején igen sok portál elpusztult, de a magánkereskedelem 1948-as államosítása s a következő negyven év központosított gazdasági rendszere sem tett jót nekik. Csoda, hogy van még mit bemutatnunk a portálépítés régebbi korszakaiból. A BOLTKAPÜZATTÓL A PORTÁLIG A portál a kereskedelem fejlődésének csak egy bizonyos fokán, Kelet-Európábán a XIX. század közepén 5
