Ferkai András: Üzletportálok - A mi Budapestünk (Budapest, 1996)

jelent meg. Korábban az üzleteket boltkapuzat kapcsolta az utcához. Miként a bolt szó etimológiája jelzi, a kereskedők valamikor a középkorban az épületek boltíves árkádjai alá, a bolthajtásos földszinti terekbe húzódtak a piactérről. Az üzletet az utcával ajtó vagy ablak kötötte össze, Budán gyakori volt, hogy a félköríves nyílás felét ajtónak, felét kirakatablaknak használták, s az egészet leakasztható (később felhajtható és kitámasztható) fatáblával zárták. E legősibb boltkapuzat egy rekonstruált példányával a budai Várban (Arany Sas Patikamúzeum, Tárnok utca 18.) találkozhatunk. Ebben az időben a kereskedők kovácsoltvas cégérrel vagy falra festett felirattal jelezték, hogy mit lehet kapni az egymásra nagyon hasonlító boltkapuk mögött. Több cégjegyet, szimbólumot azóta is használnak, ilyen a gyógyszertárak Aesculapius-kígyója, a borbélyok fémtányérja vagy a trafikok dohánylevele.

A barokk kor és a klasszicizmus csupán annyi változást hozott, hogy a boltkapuzatok az emeleti nyílások rendjéhez igazodtak, és zárásukat szép kovácsoltvas pántokon (kivetőpántokon) forduló fatáblákkal, illetve vaslemez spalettával oldották meg. E korszakból való Budapest néhány klasszicista bérházának földszinti fa- táblasora (V, Bárczi István utca 10.; V, Kálmán Imre

Fatáblás boltkapüzat. V, Vámház körút 16.

6