Prakfalvi Endre: Szocreál. Budapest építészete 1945 és 1959 között - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

Típüslakóház a csepeli Béke téren

gyárakat”, a mamut tervezőintézeteket, a magas- és mélyépítkezések terveinek központosított irányítású szervezeteit, s számolták fel egyben a magántervezői gyakorlatot. Az ötvenes években is zajló átszervezések teremtették meg a nyolcvanas évek végéig működő miniszteriális irányítású bázisintézményeket.

Nem csúnya, kapitalista bérkaszárnyák kellenek nekünk, de nem is az amerikai tervezők hóbortjait majmoló formalista épületek. Tükrözzék épületeink is szocializmus felé haladó népünk öntudatát, ízlését.

(Fényűzés, Szabad Nép, 1949. augusztus 27.)

Az elmarasztalás vonatkozhatott például a háromszintes, külsőfolyosós, egy lépcsőházas, emeletenként hatlakásos, úgynevezett Csepel típusú épületekre (Csepel, Béke tér - Gádoros Lajos, Schall József, 1948), az 1., Fő utca 61. számú, a Parlamenttel átellenben épült, nyolcemeletes, negyvennyolc lakásos pontházra (Németh Pál, Scultéty János, Szilágyi Jenő, 1948-49), vagy Óbudán a Zápor-Föld-Törzs utca határolta területen elkészült három, hétszintes pontházra (Vidos Zoltán), vagy az 1948-49-ben épült, Hámor István ter21