Kiss Katalin: Ipari műemlékek - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
ták le a selyemszálakat a gubókról. Mazzucato tervvázlatai és útmutatása alapján az építészeti terveket Tallherr József készítette. Az épület földszintjén negyven katlan működött, az emeleten tonnaszám tárolták a gubót. A velencei szakember alapította selyemfonó iskolában az ország minden részéről összegyűlt negyven fiatal munkás tanulta a gombolyítást. A maga korában híres két épület az 1800-as évek elejéig működött, a filatóriu- mot később lebontották, a selyemgombolyítóban pedig lakásokat alakítottak ki. A belső munkatermeket válaszfalakkal szobákra osztották, a lakások egyenkénti megközelítése érdekében a belső udvarban vasszerkezetű függőfolyosót alakítottak ki. Az épület több nyílását befalazták, a bejárati íves lépcső egyik karját elbontották. Az elhanyagolt, elcsúfított épületet 1955-56-ban restaurálták a szerencsésen fennmaradt eredeti tervek alapján. Valószínűleg különleges külsejének, valamint feltűnően jó állapotának és viszonylagos gondozottságának köszönhető, hogy a környezetében lévő korabeli épületek bontásakor megkímélték. Az egyemeletes, szép arányú, ovális alaprajzú épületen körben 24 sima kőkerete- zésű ablak van. Az épület rövidebb homlokzatán kétkarú szabadlépcső vezet az emeletre. Ez adja meg a klasz- szicizmusba hajló késő barokk, illetve copf stílusú ház oly megnyerőén kedves, hívogató hangulatát. A lépcsők az ívben hajló falsík elé épült oromzatos kapuházba torkollanak, amelynek alsó szintjéről kőkeretes ajtó vezet a földszintre is. Az üzemi épülettel egykorú földszintes épület egyszerű megjelenésű, kapuja kosáríves. Egyik jeles német ipartörténész-kutató szerint az épület az úgynevezett „forradalmi stílus” (a nagy francia forradalomra utaló elnevezés) valószínűleg egyetlen építészeti emléke Közép-Európában. Az épületegyüttes legutolsó helyreállítása 1987-ben fejeződött be. A felújítás során a nyitott udvart lefedték, a jellegzetes kéményeket sajnos elbontották. A házban ma művelődési és oktatási intézmény működik. Óbudai Hajógyár III., Hajógyári sziget Az Első Dunagőzhajózási Társaság 1833. évi közgyűlésén vetette fel gróf Széchenyi István az Óbudán létesítő
