Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

Egy kiürült, elszegényedett, elbigmekesedett vendéglátóipar vendégellenes világában az idősebbek méla nosztalgiával gondolnak vissza a füstös, sárgult selyem- lámpaernyős, zongorás eszpresszókra. Ez a Kelet-Európábán jóformán csak nálunk kivirágzott műintézmény már a háború előtt megjelent Pesten. A legendás és elfelejtett kávéházak mellett a harmincas évek második felében sorra nyíltak az eszpresszók. A Vigadó utcai Quick volt az első 1937-ben, neves belsőépítészek és iparművészek alakították a belsejét. Ma irodácska díszeleg a helyén. Pedig a nercbundás pesti úri közönség annak idején egy pillanat alatt belakta az azóta nagy számban bezárt kis kávézókat. Aztán jött a háború, mindent szétlőttek. Ahogy elhordták a kiégett tankokat és autókat, mégis rögtön kinyitottak a kinyitható eszpresszók, megteltek feketézőkkel, az ostrom borzalmai után fellazult polgárokkal. Jött is a radikális baloldal: lakat alá a feketézőkkel! közmunkára! s ehhez hasonló jelszavakkal sok presszót s kávéházat bezártak. Az új hatalom birtokosai azt gondolták, hogy nem jó, ha az emberek összejönnek és csak úgy fecsegnek. Az államosítások után monstre vendéglátó birodalmak jöttek létre, Lecsó és Pörkölt Nemzetközösségek. Presszók azért valahogy maradtak, az ötvenes évek szürke-vörös lepedéke alatt a presszóban találtak egymásra a vállalati szerelmespárok és a magányos úrihölgyek. A kis asztalok üveglapokkal leszorított térítőinek rojtjaira makramékat csomózott a vendég. Az ötvenes évek első felének eszpresszója a túlélésre játszott. „Majd csak kibírjuk addig, amíg jönnek a felszabadító csapatok Bicske irányából.” Amit nyugaton ötvenes éveknek emlegetnek mint stíluskorszakot, arról nálunk csak az évtized végétől beszélhetünk. A váltás 1956 után történt, amikor az építészeti szocreál ereje halványodott, és a frissre és újra kiéhezett fiatal belsőépítész generáció szabad kezet kapott a vendéglátóipari tervezésben. A harcok során szétlőtt üzleteket már „modern stílusban” kellett újjáépíteni. Idegsejt asztalok, metlachi burkolatok, Klee-mintás függönyök, tölcséres testű lámpák, mozaikborítású pultok. Es fantasztikus áramvonalas kávéfőzőgépek, csupa modern anyag. És a neonok, a szívószálas, neonbugyboré- kos limonádé, és neonasszony neonkávéscsészével! Ez már Amerika volt, csillogó-villogó wurlitzerekkel, a legújabb Bill Haley és Elvis Presley-lemezekkel. Ez a mo3