Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)
Fény A Fény bejáratánál a történelem előtti időkben kereszt- forgalom zötykölődött át a Mártírok útján. A lendületes neonfelirat már régóta ott sárgállik a félig lenyesett épület sarka felett. A Fény valaha igen nevezetes hely volt, még néger pincér is dolgozott itt, és az egykori HÉV-megállóval szemben lévő „Nejlon” is alig vetekedhetett vele. Buda nehezebb gyerekei gyűltek mint éji lepkék az úttörőén új wurlitzer köré. Sárga szoknyás, fekete harisnyás lányok pottyangatták be a zenegépbe a rock and rollokat előcsaló forintosokat. Este megjelent a meseautó, és elszállította a kétes elemeket, ilyenkor az ellenőrző könyv rendtartásával dacoló gimnazisták megpróbáltak lelépni. Délelőttönként a Lukács fürdő vizétől friss bőrű és ihletű újholdas költők kortyolgatták a duplákat, irodalmi titkokra tanítgatva az esti egyetemre járó hegyesmellű kékharisnyákat. Az eszpresszót később erotic-show hangulat lepte be, a tenyérnyi, kopott színpadon tükröktől sokszorozva táncoltak a lányok. Most hétköznap szolid nosztalgia élőzene szolgál megnyugvásul. Trópusi gigantposzter és alpesi rusztika nyomja el a régi idők szellemét. A falakon szárazvirág-kompozíció, a lépcsőzetes, félköríves szentély mentén napnegyedes hajnalszimbólumú korlát rekeszti el a koporsószerű diszkópultot és a mélyvizet. Örök lampion- és girlandparádé emeli a hangulatot. A padlón régi mozaikminta, az egykori zenegép Rákospalotán porosodhat, a költők életműkiadásokba szorultak vissza, a kékharisnyák kiöregedtek a múzsaszerep- ből. A Fény felnőttkorba lépett. II., MARGIT KÖRÚT 4. 9
