Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

Ifjúsági (remiz)

Annak idején ez volt a Nagy-féle cukrászda, tanultunk is róla az általánosban a történelemórán. A drámai momentumok elmúltával maradt egy szilveszteri-farsangi makraméval feldíszített presszócska a BKV vakvágá- nyos barikádjai mögött, Ifjúsági néven kerülve be a munkásmozgalom történetébe. Gépfegyvercsattogású automaták szólnak, miközben a sarokban diákok kerülik az iskolát. Még ugyancsak régen, a Sóváriné korszakban magasra tartott egy-tenyéren egyensúlyozták be alumíniumtepsiben a süteményeket, billentéskor aprócskát rezzent a franciakrémes.

Aztán eltűntek a fémpénzektől fényes ujjú kalauzok is. A kert maradt örök és burjánzó, csak az emlékszobor elé helyezett virágok száradoznak. Hátul a terasz mögött, a hatalmasra növő titokzatos vízinövény mellett izzószemű macska lapul, tekintetével végigtapogatja a laza esésű selyemszoknya alatti látnivalókat. A szökőku- tat benőtte a fű, permetében nem terem szivárvány. A bokrok között néha vendégek kóricálnak a mellékhelyiséget keresve, csörtetésük mint eltévedt vaddisznóké.

II., BUDAKESZI ÚT 5.

10