Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

ban, amikor már több tízmilliós utasszámról szólt a közlekedési társaságok éves jelentése.

Városi vasút

Európában nyolcadikként, 1866. július 30-án indult első útjára a pesti lóvasút a Deák téri evangélikus templom elől, rajta Pest város vezetői és az újságírók. A teljes vonal a Szénapiactól (Kálvin tér) a Nemzeti Múzeum, a Zrínyi Kávéház (Astoria), a Bazilika és az Indóház (Nyugati pályaudvar) érintésével az Első Magyar Pesti Fiumei Hajógyár Társaság újpesti hajógyáráig tartott. Ma is áll az első lóvasút végállomásának épülete, a Vadászkastély az Északi összekötő vasúti híd mellett. A kilenc kilométeres úton 35 perc volt a menetidő. A 12 kocsi mindegyike tizennégyszer fordult napjában, s egy nap alatt két irányban összesen 168 menetet teljesítettek. Tizenkét órás üzemidővel ez tizennégy indulást jelent óránként, így négy és fél percenként tűnhetett fel a lóvasút a Múzeum körúton. A közönség hatalmas érdeklődése miatt néhány nap után már csak előre váltott jeggyel lehetett utazni, s így is tumultus volt a kocsikban. A zsúfoltság tehát egyidős Pesten a közúti vasúttal.

A Szénapiac-üjpest vonalat a Károlyi Sándor és társai által alapított Pesti Közúti Vaspálya Társaság építette, akárcsak a két évvel később, 1868-ban megindult városligetit és a kőbányait. A lóvasúton eleinte csak kitérők voltak, de már 1870-ben olyan nagy lett a forgalom - fenti számításaink ezekre az időkre vonatkoznak -, hogy meg kellett építeni a második vágányokat is. Ugyanekkor nyitotta meg a Társaság a rákospalotai és a közvágóhídhoz vezető járatát.

Budán 1852-ben Szekrényessy József társaskocsi- vállalkozó kért engedélyt lóvasút építésére a Császár fürdő és Zugliget között, de ezt a vonalat végül csak 1868-ban építette meg a Budai Közúti Vaspálya Társaság. Ezen az úton több erős kaptató is volt, ahol előfo- gattal segítették át a kocsikat. A megnyitáskor a Magyar- ország és a nagyvilág című lap így írt:

„A budai lóvasút e vonal megnyitása által valódi jótevője lett a fővárosi közönség azon részének, mely valaha omnibuszban ült, és valaha fiakkernek fizetett, s így meg tudja becsülni, mily nyereség háramlik reá az új közleke6