Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)
A víztorony vább, sokszor adták elő az Aidát, a Trubadúrt, a Bajazzókat, a Sylvia című balettet és más olyan színpadi műveket, ahol háttér gyanánt nagyszerűen érvényesült a varázslatos szigeti környezet. Innen dél felé sétálva, balról is, jobbról is a Margitsziget legnagyobb összefüggő parkterületén haladunk végig, ahol angolparkszerű részletek, facsoportok, sűrű cserjék, tisztások váltakoznak rendezett virágágyásokkal. A sziget közepe táján, kelet-nyugati irányban húzódik a híres rózsakert, ahol valamikor eladásra is termesztették a legkülönbözőbb fajtájú, sokféle formájú, színű és illatú rózsákat. A kertet pergolák, vízmedencék teszik változatosabbá; a körös-körül álló fák közül érdemes szemügyre venni egy érdekes formájú mandzsu füzet és egy több mint másfél évszázados, magas ostorfát. Ettől délre tárul szemünk elé az ellipszis alakban 55