Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)
messze elnyúló, tágas virágoskert, amelynek ágyá- saiban a zord téli időket kivéve minden évszakban tarka virágszőnyeg pompázik. A virágoskert keleti oldala mellett vezető úttól balra látható a vadaskert, ahol a mai környezet- és állatvédelmi követelményeknek nem megfelelő körülmények között tartanak néhány, a helyi faunától nem idegen állatot. Bár a szigeten időző gyerekek elszórakoznak velük, kérdés, hogy érdemes-e, szabad-e ilyen méltatlan állapotban fenntartani ezt a szomorú kis állatkertet. A virágoskerttől délre eső tisztás, a Kisrét körül is érdemes megnéznünk néhány szép formájú, öreg fát: egy többtörzsű japánakácot, a középen álló, kéttörzsú juharfát és a különleges, zöld narancshoz hasonló, de ehetetlen termést hozó narancseperfát. A Kisrét végétől a sziget keleti partja mentén vezető sétaúton baloldalt ismét épületeket és elhagyott teniszpályákat pillantunk meg. Itt kezdődik az a partszakasz, ahol a legkorábban épültek fel az evezősök csónakházai, közülük azonban napjainkra nagyon kevés maradt fenn. A Pannónia Evezős Egylet klubháza 1937-ben 56
