Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)
leánygyermekét Istennek ajánlja, vagyis apácának adja. így is lett: az 1242-ben született Margit királyleány már négyéves korától fogva a veszprémi domonkos rendi apácáknál nevelkedett. A király az 1240-es évek második felében elhatározta, hogy a rend számára a Nyulak szigetén, királyi palotája mellett építtet kolostort és templomot, az utóbbit a Boldogasszony, Szűz Mária tiszteletére. A több évig épülő kolostorba 1251-ben (más források szerint 1252-ben) költözött át Margit és tizenhét rendtársa. A király ekkor az egész szigetet - kivéve a premontreieknek meghagyott kicsiny területet - az apácáknak adta, majd elhalmozta a kolostort gazdag birtokadományokkal és különféle kiváltságokkal, egyebek közt a pesti rév és vám haszonvételével. Emiatt állandósultak a viszályok és a perek egyfelől a szigeti apácakolostor, másfelől az érdekeikben sérült szomszédos birtokosok: nemesurak, kolostorok, városok (Buda és Pest) között. E viszályoknak is köszönhető, hogy főképp a XIII. századból viszonylag sok írott forrás maradt fenn a margitszigeti domonkos apácakolostorról. A XIII. század második felében az előbbieken kívül bizonyítottan még három fontos építmény állt a szigeten: a déli szigetcsúcs közelében a johanni- ták (más néven szentföldi lovagok vagy ispotályo- sok) erődítményszerű, négy saroktornyos vára, a sziget közepe táján, a nyugati parton a ferencesek kolostora és temploma, az északi csúcson pedig az esztergomi érsek vára. Ezeket csak elvétve említik a korabeli írott források, a kutatók többsége azonban úgy véli, hogy legkésőbb az apácakolostor megalapítása utáni első években vagy évtizedekben épülhettek. Mindenesetre 1278-ban, amikor IV. László király oklevélben erősítette meg az apácák szigeti birtokjogait, ezek az objektumok már fennálltak: területüket ugyanis az oklevél kivette az apácák fennhatósága alól. Feltehetően volt faluszerű település is a szigeten, valószínűleg a domonkos rendi apácák közelében, ahol a kolostort ellátó emberek lakhattak. 14
