Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

A FERENCES TEMPLOMROM NYCJGAT FELŐL

Több középkori forrás is említést tesz a szigeti faluról, de mivel a régészeti feltárások során eddig nem találták meg a nyomát, sok régész és történész kételkedik a létezésében. Van azonban egy 1294-ben kelt oklevél, amelyben a premontreiek visszavonják a margitszigeti apácák és „ugyanezen a szigeten lévő egész falujuk, s annak bírája és esküdtjei ellen” korábban beadott keresetlevelüket, sőt megígérik, hogy a jövőben sem indítanak pert „az említett apácák és a szigeten tartózkodó összes népeik” ellen. Ez az oklevél, amelynek kivonatát Oszvald Ferenc, a premontreiek történetének kiváló kutatója közölte 1957-ben, nyomatékosan valószínűsíti azt az egyébként is logikus feltevést, hogy a szerzeteseken kívül dolgozó köznépnek is kellett a szigeten élnie, még ha eddig nem találták, és talán soha nem is fogják megtalálni a falu nyomait.

A XIII. században tehát az akkoriban még inkább Nyulak szigetének, olykor Boldogasszony szigetének nevezett Margitsziget a korabeli viszonyokhoz képest jócskán beépült, belakott hely, egyúttal em15