Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

■ Fényei Adolf domborművű emléktáblája

fordult —, Bihari Sándor, Olgyay Ferenc, Mihalik Dániel és mások festették itt tájképeiket és életképeiket.

Fényes Adolf, Székely Bertalan tanítványa párizsi és weimari tanulmányok után, 1894-ben újra itthon dolgozik. A Szegényemberek élete című sorozatának a századvégre jellemző komor realizmusa Szolnokon megenyhül, plein air képei kivilágosodnak, megszínesednek. 1907-ben a Nemzeti Szalon nyitó kiállításán, mint „rokonizlésű" szimpatizáns, együtt is szerepel a nagybányaiakkal.

Derűs optimizmusa élete vége felé megrendül, keze alól mitikus, bibliai, mesebeli hangulatot árasztó vásznak kerülnek ki.

Pesttől sohasem szakad el teljesen, gyakran megfordul a Japán kávéház művészasztalánál.

Pályatársa, Hermann Lipót egyszerű, tárgyilagos, szeretetteljes szavakkal így emlékezik: „Olyan alakja volt Fényes Adolf a pesti életnek, akit mindenki becsült becsületéért, szeretett sokoldalú tehetségéért - műveltsége, szelleme, humora... iróniája lebilincselte híveit. A fiatalok orákulumként hallgatták... nagy pedagógus volt... aki tanulhatott tőle, életre szólón megtanulta a leglé68