Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

»Hahó, tekintetes karok és rendek!« kezdősoroknál meg kellett állnia, hogy lecsillapodjon a tetszés zaja. A hölgykoszorú tapsolt a legjobban. »Minő érdekes fiatalember« - mondották."

Kozma fiatal ügyvédként részt vett a szabadságharcban, ezért büntetésül besorozták az osztrák hadseregbe, majd Somogyba internálták, ahol hosszabb ideig rendőri felügyelet alatt állt. Később Deák Ferenc mellett tevékenykedett a kiegyezés előkészítésében, országgyűlési képviselő is volt.

Vezette a Somogyi Gazdasági Egyesületet, kezdeményezésére tartották az első Berzsenyi-emlékünnepséget Niklán. Dolgozott az ugyancsak Deák-párti Horváth Boldizsár vezette igazságügy-minisztériumban, majd a királyi Kúrián. Ez az intézmény 1896-ig, míg Hauszmann Alajos a Kossuth Lajos téren fel nem építette az új palotát, a Ferenciek terén, bérházban működött. (Hauszmann már teljesített hasonló feladatot: a budapesti királyi törvényszék és az V.—VI. kerületi járásbíróság hivatala számára emelt új épületet. A Kúria ennél nagyobb szabású létesítmény volt, felavatása a millenniumi ünnepségek közé tartozott: a zárókövet 1896. október 6-án a király, I. Ferenc József tette le.)

Kozmát szakértelme és kiváló emberi tulajdonságai alkalmassá tették vezetői pozíció betöltésére: 1871-ben főügyészi kinevezést kapott, s feladata lett az ügyészi kar megszervezése is. A testület 1872. január elsejével megkezdhette működését.

A főügyészt ritka nagy igazságszeretet és humanizmus jellemezte. Egy alkalommal így nyilatkozott saját magáról: „Óvatos, kíméletes, vagy ha úgy tetszik, enyhe vagyok rideg hivatásom gyakorlásában. Igen, mert tisztelem az emberi jogokat, tisztelem a személyes szabadságot, tisztelem még a szerencsétlenséget is."

A „szerencsétlenség" itt kriminalisztikai értelemben a „vétség", a „bűn" szinonimája, s Kozma - ahogy mondta - „a szerencsétleneket tisztességesen védelmezte". E néhány mondat akár „ars poeticájának" is tekinthető, hitvallásnak, melynek alapelveit hosszú és eredményes pályája során soha nem vesztette szem elöl.

1882-ben — a Magyar Királyi Ügyészség ekkor már tíz esztendeje tevékenykedett - munkatársai a jubileum alkalmával, díszes albummal és egy ezüst Justitia-szoborral lepték meg.

Az album kiállítása Schickedanz Albert építész keze munkája, a szobrot Stróbl Alajos tervezte — mindketten a hazai művészet kiemelkedő, híres képviselői.

52