Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

A Rebellisek éneke - ismeretlen szerző műve - megemlékezik róluk: „Ott szá­mos időket rabságban töltöttek / Százhatvankilencen vasokat viseltek / Kit budai várban alá s fel kísértek / a muskatirosok keményen őriztek / A Csonka­toronyban volt helyem több rabokkal / mely körülvétetett erős kőfalakkal / melyben minden napon ültem nagy bánattal / Várván szabadulást erős óhaj­tással.'’ Ő még űgy-ahogy jól is járt, ám „Pérót hirtelen megfogják / Budai hóhérok kezébe ajánlják" -se kegyetlen sorsra jutott még Sebestyén János, Pásztor András és Szilassy István mint felségsértők és pártütők, akiket ve­zérükkel együtt kerékbe törtek és felnégyeltek a budai Szent György téren. A győztes seregek vezetőit - ezt szintén a Békéscsaba történetéről szóló fel­jegyzésekből tudjuk — a király, 111. Károly arany nyaklánccal jutalmazta. Péró veszedelmét (elvesztőt) is névtelen szerző, Thaly Kálmán szerint Toko- dy Márton kuruc kapitány írta. Szegedinác Péró történetével Jókai többször foglalkozott, még színdarab formájában is feldolgozta az eseményeket. 1891- ben mutatta be a Nemzeti Színház Az aradi hős nők című darabot, melynek első változatában a szerző az ellenfeleket kibékítette, s csak később vetette alá magát a történelmi hűség követelményeinek. (A darabbal az őt parlamen­ti felszólalása miatt bojkottálni kívánó aradi hölgyeket akarta kiengesztelni.) Péró és társai tiszteletére a főváros 1986-ban szerb és magyar nyelvű em­lékkövet állított a kivégzés helyén, mely a Sándor-palotához vezető kelet- nyugati irányú kis ösvény mellett, a földbe illesztve található. A vízivárosi hitszónok Faludi Ferenc jezsuita szerzetes 1734-ben — harminc esztendős ekkor — a vízi­városi magyar és német ajkú lakosság szeretett lelkiatyja, „hitszónoka" volt. Prédikációira összesereglettek az istenfélő polgárok. Akkortájt kis kápolna működött a jelenlegi plébániaépületben (1724-ben Fiedler Henrik Ferenc egy régebbi kocsmát alakított át), a Szent Anna tiszteletére épült mai templomot csak 1805-ben szentelték fel, s akkor Faludi már nem volt az élők sorában. Emlékét portrédomborműves tábla örökíti meg az 1., Batthyány tér 7. számú épületen (Szomor László munkája, 1942). Feljebbvalói azonban más pályát szántak neki, a hívek lelki gondozásának fáradságos feladatán kívül másféle tevékenységre is alkalmasnak találták. Két 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom