Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

■ A „nagyságos fejedelem"

esketését a magyar alkotmányra, a magyar állami jelvények (zászló), magyar vezényszó használatának bevezetését követelte az uralkodótól. A király azonban a galíciai Chlopyban kelt hadparancsban — válaszul — „közös és egységes hadseregemről" szól, azaz az indítványt elutasítja, sőt 1906 februárjában feloszlatja az országgyűlést, és bezáratja a parlamentet. Talán az ezt követő nagymérvű tiltakozás ellensúlyozására járult hozzá a bujdosók hamvainak hazaszállításához, ami 1906. október 27-én — miután az országgyűlés Rákóczit és társait 22-én ünnepélyesen rehabilitálta — meg is történt.

A temetés protokolláris részletei körül feltehetően éles viták folyhattak, mert Zuboly (Bányai Elemér) a Vasárnapi Újság hasábjain jónak látta leszögezni: „...a temetési rend sokféle intézkedései, csillogó külsőségei és gazdag ceremóniái... szimbolikus jelentőséggel bírnak. Ezért nagy hiba lesz — folytatja —, ha a katonaság hiányozni fog, mert „Rákóczit, mint fejedelmet a fegyveres erők gyásza illeti meg". Ez igaz is volt, de Rákóczi a felkent uralkodó ellen „lázadt” seregeivel, sőt az ónodi országgyűlésen deklarálták is az elszakadást

<3