Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

■ Az Üllői úti (Józóet) Attila) lakótelep máiodik beépítéii terve (1955)

sál) irányzott elő a területre. A terv a Rákosi-korszak sztálinista várostervezési elveinek megfelelően zárt, formális kompozíció, ünnepélyes főtengellyel és hangsúlyos központtal. A terven azonban átgázolt a történelem. Az építők 1954. decemberi moszkvai plénumán Hruscsov bírálta a sztálini építészetet, mert archaizálásával megdrágította az építést, és akadályozta a korszerű nagyipari építőtechnika bevezetését. A beszéd után nem lehetett a főváros legnagyobb lakótelepét a megbírált elvek szerint megépíteni. Ezért a minisztérium 1955 végén zártkörű tervpályázatot hirdetett az új beépítési terv elkészítésére. A pályázatot újra Mester Árpád nyerte, a korábbitól alapvetően eltérő, modern koncepcióval. A merev derékszögű rendszert az Üllői úttól délre oldott, természetesen vezetett belső úthálózat váltotta fel, mely öt lakókörzetre osztotta a területet. Mindegyikben alközpontot alakítottak ki iskolával, óvodával, bölcsödével és üzletházzal. A telep közepén, a mai Dési Huber utca mentén hagytak helyet a lakótelep központjának, amelyben gimnáziumot, klubház- mozi épületet, szabadtéri színpadot és négyszáz ágyas kórházat akartak elhelyezni. (Ezekből alig valósult meg valami. Ma a Tan Kapuja Buddhista főiskola a lakótelep egyetlen jelentős közintézménye.) A másik fontos változás-, az épületek függetlenedtek az utcáktól. A szabadon álló sáv- és pontházak könnyebben tájolhatok, változatosabb városképet lehet belőlük létrehozni, és - nem utolsósorban — tipizálásra-előregyártásra is alkalmasabbak.

60