Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

A telep a második beépítési terv szerint valósult meg az Üllői úttól délre,

1958- 64 között. Az út északi oldala furcsa átmeneti formát mutat a két beépítési terv között. A politikusok ugyanis azt kívánták, hogy nyolcszáz lakás építése már 1955 végén meginduljon, függetlenül a készülő várostervtől. Ez az oka annak, hogy a Somfa és a Száva utca közötti tömbök szimmetrikus kompozíciója még az ötvenes évek elejének szellemét idézi (építész: Zöldy Emil, Lakóterv). Igaz, hogy a monumentális ötemeletesek mögött divatosan ferde szögű háromemeletesek húzódnak, és a középre helyezett hengeres étterem-cukrászda inkább Szocsi vagy Várna modern szakszervezeti üdülőinek hangulatát idézi, mint a sztálini Moszkváét. Nem csoda: az együttes felépítése

1959- ig húzódott.

Az Üllői út másik oldalán 1957-ben kezdték a munkát a Mária Valéria-telep bontásával, és fokozatosan haladtak az építéssel. Új technológiákat vezettek be: először előre falazott téglablokkos házakat építettek (1958-59), majd

1960- tól kohóhabsalak nagyblokkos házak sorozatát indították különböző típustervek szerint (a prototípust Cserba Dezső tervezte 1959-ben). Szinte párhuzamosan épültek a nyolc-kilencszintes középmagas házak (tervező:

■ Pontházak a Józieh Attila lakótelepen (Ponuár Jánoi. i960 körül)

6l