Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)
■ A CIAM magyar aoportjának ellenterve az albertfalvai OTI-telep takáialaprajzára (1932) lAKOmalET TEROtET BEÉPÍTETT TÉRFOGAT mO± ÉPÍTÉS egységár KO’R FOTÉS " 'TI ÉPÍTKEZÉS KISLAKA az utóbbiak nagyobb lakásokkal. Az átlag 75 négyszögöles telkeken 218 kétszobás, 55 háromszobás és 34 négyszobás lakás készült, mindegyik fürdőszobával, WC-vel, élelmiszer- és tüzelőkamrával. Valamennyi házsor előkertes, két-két sorház között az érintkező hátsó kertek húzódnak melléképületekkel. A házbejáratok boltíves tornác mögött nyílnak (sajnos sokat beüvegeztek, beépítettek közülük), az ablakokon zsalugáter, az architektúra mégsem népies, az emeletes épületek homlokzatát díszítő rozetták, virágtartók és a kovácsoltvas erkélyrácsok inkább mértéktartóan konzervatív városi ízlést tükröznek. A mai Karcag utca mentén a két, eredetileg egyemeletes házsor 1931-ből való. A 24 egységből álló sorban lépcsőházanként négy lakás volt, szoba-kony- hás vagy egyszoba-hálófülkés alaprajzzal. A modern építészet nemzetközi szervezetének (CIAM - Congrés internationaux d’Architecture Moderne) magyar munkacsoportja, melynek tagja volt többek között Molnár Farkas és Fischer József, a szerényebb jövedelműeknek szánt lakások egyikét válasz