Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

tóttá ki, hogy bizonyítsa, kisebb alapterületen jobban működő lakást lehet tervezni. Ellentervük 62 m2-en két beépített szekrényes hálószobát, fekhelymentes nappalit, kabinkonyhát, ülőkádas fürdőfülkét, kamrát és az előszobából nyíló külön WC-t tartalmazott, szemben az albertfalvai telep 69 m2-es földszinti lakásának ágytól nem mentes nagyszobájával, alkóvszerű hálófülkéjével, nagy konyhájával és a WC-t is magában foglaló fürdőszobájával. Az 1932 tavaszán a Tamás-galériában bemutatott ellenterv, mely a kortárs holland és német tömeges lakásépítés alaprajzaira emlékeztetett, a hatóságok ellenállása és a lakosság többségének idegenkedése miatt egyetlen példányban sem valósulhatott meg.

Nem csak a CIAM magyar csoportja, mérsékeltebb szakemberek is bírálták az albertfalvai kertvárost. Kaffka Péter, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának fiatal mérnöke írta 1930-ban: „Egészségi ózempontból nagyon romul megválasztott helyen építették frei a telepet. A talajfreltöltés, árkolás és csatornázásnak a helyi viszonyok miatt való többletkiadása legalább 20 százalékkal drágította meg az építkezést s ezzel a lakbéreket is. A Budafrokról nyert villanyáram kétszerese a pestinek [...], a víz is többszöröse. Mind■ Az albertfjalval OTl-kertváros emeletes házának mai képe

42