Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

költségén végezze el. Végül ígéretet tett arra, hogy ha a területet két év alatt beépítik, a szomszédos üres telkekből is enged át hasonló célra. Az egyesü­let vállalta a feltételeket, az üzlet tehát létrejött. A hatalmas telektömb az Orczy út, a Szabóky (ma Bíró Lajos),a Szapáry (ma Bláthy Ottó) és az Elnök utca által határolt területtel azonos, vagyis a mai Tisztviselőtelepnek mintegy két­harmada. A parcellázás tervét a főváros mérnöki hivatala készítette el Devecis Ferenc vezetésével, s a közgyűlés 1885 januárjában fogadta el. A terv 117 ház­helyre osztotta fel a területet, közöttük hat öl széles utcákat szabályozott ki. A terület egyengetését, a csatornaépítést az év folyamán elvégezték, és el­készült az utcák makadámburkolata is. 1886-ban került sor a parcellák kisor­solására és az első építkezésekre. Az építkezéshez azonban nem volt könnyű hitelt szerezni. Az egyesület hiába fordult a hazai pénzintézetekhez és a kül­földi bankokhoz kölcsönért. Az építési vállalkozók hajlandók lettek volna saját költségen megépíteni a telepet, de csak azonnali fizetésre és 20 száza­lék haszonra. Ezt még a tehetősebb köztisztviselők sem tudták vállalni. Végül Bobula János építésszel állapodtak meg, aki az építési összeg 30 százalékát kérte előre, továbbá beleegyezésüket, hogy a kész ingatlanokra bankköl­csönt vehessen fel. A Lánczy Leó vezette Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ebben a konstrukcióban hajlandó volt az ingatlanok értékének feléig hitelt adni, 6,25 százalék kamatra, harmincnyolc és fél éves törlesztésre. A beépítési terv szerint a házakat a 180—400 négyszögöles telkek utcai telek­határára kellett állítani, ikerházas vagy zártsorú beépítésben. A nagyobb köz­benső és saroktelkekre díszesebb, villaszerű lakóházak épültek. Az utcaképre vonatkozóan a főváros további kikötést nem tett, a Tisztviselőtelep végleges beépítése így többé-kevésbé spontán módon alakult ki. Az építtetők választ­hattak, hogy Bobula típustervei szerint építkeznek, vagy más építészt-építő- mestert bíznak meg a tervezéssel. A legkisebb típusház földszintes volt, pince nélkül, két utcai és egy udvari szobával, az udvari verandáról nyíló WC-vel, fürdőszoba nélkül. A következő szintén földszintes, alápincézett, három utcai és egy udvari szobával, fürdőszobával. A harmadik típus szintén négyszobás, de magasföldszintes, házmesterlakásnak, üzletnek vagy műhelynek használ­ható alagsorral. Végül a negyedik egyemeletes, a két önálló lakás alatt az alagsorban házmesterlakással és mosókonyhával. Az első ütemben építkezők több mint egyharmada Bobulával szerződött, a többi házat más építészek 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom