Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

nosságáig —, mert a fővárosi képviselők közül sokan ellenezték, hogy a székes- főváros telekvagyonából nagyobb területet engedjen át magánembereknek. Mások viszont — és közéjük tartozott Gerlóczy Károly alpolgármester is — belátták, hogy a tisztviselők kérése méltányos, és egy szép, kertes városrész létesítése nem áll ellentétben a főváros érdekeivel. A székesfőváros lakásügyi bizottsága éppen akkor tárgyalta Neményi Ambrus jelentését, aki a közép- osztály lakásviszonyainak javítása érdekében a családiház-építés támogatását javasolta. Ez a passzus a tanács előterjesztésébe is bekerült.

így történt, hogy a közgyűlés 1884 októberében jóváhagyta a 30 109 négyszögöles terület átengedését az egyesületnek, mégpedig a leltári nyolc korona helyett négyszögölenként egy koronáért. A határozat feltételül szabta, hogy a telkeken kizárólag családi házat szabad építeni, földszintest vagy egyemeletest, legföljebb két lakással, melyből az egyiket a házat építtető tisztviselő köteles lakni. Az ingatlan a főváros hozzájárulása nélkül el nem adható, meg nem terhelhető. A határozat kötelezte az egyesületet, hogy a telkek árát egy összegben előre fizesse ki, továbbá hogy a terület parcellázását, a tereprendezést, az utak és közművek kiépítését a főváros felügyelete mellett a saját

■ Tióztvi&előtelepi utca az első ütemben épült lakóházakkal

12