Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok az egyesített fővárosban - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

■ A bőkomlokzat nyugatról

(1896), „nagy egyházi pompa után 1895. október 30-án őfelsége [I. Ferenc Józsefi személyesen tette le, reá mérvén az első három kalapácsütést’’. Az írás az épületet az alaprajz és a részletformák alapján (fiálés támpillérek, a kereszthajó és a főhajó találkozása feletti négyezeti huszártorony) korai gót stílusúnak mondja. A felépítmény a német csarnokelrendezésre utal (a hajók azonos magasságúak, s a megvilágítást az oldalhajók ablakain át kapják), ám az épület egésze egyéni stílust képvisel. A 76 méter magas nyugati toronypár szélekre helyezésével az építész hármas kapuzatos, monumentális homlokzatot alakított ki.

A két, helyenként három méter vastag betonalapon nyugvó templom építészettörténeti helyét Vadas Ferenc, az épület monográfusa így határozta meg: a tervező a historizmusban szokásos módon „nem csupán a tituláris szent korának stílusát idézte fel, hanem az alaprajzban, a tér- és tömegalakításban is a névadóra utaló megoldást keresett".

2/