Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok az egyesített fővárosban - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

■ A róziaabtak terve, Róth Mikid. i8g8

Az 1202-ben született, s 1231-ben elhunyt, majd 1235-ben kanonizált Erzsébetet Marburgban temették el. Ottani templomának jellegzetessége, a háromhajós csarnoktér poligonális lezárása és a szentélyszerű kereszthajó a longitudinális és a centrális térképezés sajátos kombinációja. Steindl főoltárának is nyilvánvaló előképe a marburgi Szent Erzsébet-ereklyetartó. Ám egy másik Szent Erzsébet-templom hatása is kimutatható, mégpedig a kassaié (XIV. század vége — XV. század első fele), mely az építész purista (a stílust „javítótisztító’’) restauráló tevékenységének volt egyik fő helyszíne. A Rózsák terén a diagonálisan elhelyezett egy-egy mellékszentély alkalmazása mutat Kassára. (E megoldás miatt tarthatták franciás jellegűnek a kassai alaprajzot a kortársak, azt feltételezve, hogy ez a szentélyfej-kialakítás Franciaországból került hozzánk a picardiai Villard de Honnecourt közvetítésével, aki az 1220-as években útban volt Magyarország földjére - en Le tierre de Hongrie -, miként a reimsi székesegyház főhajójának egy szakaszáról készített rajza mellé feljegyezte.)

A templom falait sajtolt téglával burkolták, a tagozatok, a kúszólevelek és a keresztvirágok, az időjárásnak jobban kitett részek kerámiából és faragott kőből készültek, a tetőzetet terméspalával fedték. A hajók bordás kereszt- boltozatúak, a négyezet után (keleti irányba) a szentélynégyszög és az apszis

22