Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

közül — a XXII. kerületi önkormányzat által a Tétényi-fennsíkon felajánlott területet választották.

A közgyűlés a szobrok szakszerű lebontásával és áthelyezésével, a Szoborpark beruházási lebonyolításával a fővárosi emlékműveket felügyelő szakintézményt, a Budapest Galériát bízta meg. Az építészeti kialakításra a galéria 1992 elején pályázatot írt ki, amelyre Boross Zoltán, Jánossy György, ifj. Rajk László, Jeney Lajos, Tokár György és Vadász György építészeket hívták meg. Csak az utóbbi három meghívott adott be pályázatot, és közülük a Vadász és Társai Építőművész Stúdió tagjaként pályázó ifj. Eleőd Ákos terve nyert.

Az építész 1994-ben a feladat kapcsán így fogalmazott: „Igyekeztem ezt a nagyon komoly témát méltó komolysággal végiggondolni. Hogy mi az Igazság, azt persze nem tudom. Töprengések vannak. IDŐ van. Rá kellett döbbennem, hogyha ezt a parkot direktebb, drasztikusabb, aktualizáltabb eszközökkel csinálom meg - mint ahogy ezt jó néhányan gondolták -, tehát ha ezekből a propagandisztikus szobrokból egy ellenpropagandisztikus parkot építek, akkor híven követem a diktatúra ránk öröklött receptjét, gondolkodásmódját. Ez a park a diktatúráról szól, s abban a pillanatban, amikor ez kimondható, leírható, megépíthető, abban a pillanatban ez a park a demokráciáról szól! Csak a demokrácia képes megadni a lehetőségét, hogy szabadon gondolkozhassunk a diktatúráról — vagy éppen a demokráciáról, vagy bármiről. Én úgy gondolom, hogy a parkon belül ezt a lehetőséget csak egy metaforikus struktúra képes lefedni, s hiszek benne, hogy az általam felépített szimbólumrendszer — a domináns kulisszafal—út—végfal alapképletével, mind azon belül - vállalni tudja ezt. Óhatatlanul más gondolatok ébrednek például egy amerikai turistában, akinek a »diktatúra« maximum olvasmányélmény, és másképp gondolkozik egy tragikus sorsú ember, aki itt élt, átélt, és ezen szobrok égisze alatt tönkretett életének drámáját hozza magával a parkba. De a csönd közös."

Ifj. Eleőd Ákos nem csupán a park építészeti tervét készítette el, hanem kidolgozta annak koncepcióját is. Olyan építészeti keretet talált ki, amely az emlékműveket egyszerre kezeli kordokumentumként és műtárgyként (például tiszteletben tartotta a szobrok eredeti talapzatának méretarányait). „Ugyan idézőjelbe tette a szobrokat, de gondosan ügyelt arra, hogy tényleg ne vicces panoptikumként tálalja őket" — írta róla Szűcs György művészet6